Aktuális

SAVE THE DATE!

✨Szentjánosbogár ✨ Lelki Napok június 28 – július 3.

Kedves Testvérek, nagy lelkesedéssel várjuk még azoknak a "Bogárcsaládoknak" jelentkezését, akik a tábor idejére (legalább 2 gyermek) befogadását vállalják szállásadóként! 🙋‍♂️🏡
Ezt a felajánlást és REGISZTRÁCIÓT az alábbi címen lehet megtenni:
dunaharasztibogar26@gmail.com

🥳 Hamarosan a résztvevő gyermekek regisztrációja is megnyílik és már többetek ezen szándékukat is jelezték, aminek nagyon örülünk!

További részletek ezen bejegyzés alatt kommentben.

Homília húsvét 3. vasárnapján: Az emmauszi tanítványok története – amelyet találóan így nevezhetünk: „a fel nem ismert, majd az Írásban és a kenyérben felismert Krisztus” – az Egyház állandó önértelmezésének, s egyben az emberi lélek mély struktúrájának feltárása is. Amit itt látunk, az nemcsak két tanítvány útja Jeruzsálemből Emmauszba, hanem minden ember belső útja a meg nem értett eseményektől a felismerésig, a szétszórtságtól a közösségig, a csalódottságtól a reményig. A történet kiindulópontja a zavar és a szomorúság. A tanítványok beszélgetnek – de beszédük, bár intenzív és őszinte, mégis zárt körben mozog. Ez a beszéd pszichológiai értelemben a rumináció: ugyanazon események újra és újra való feldolgozása, anélkül hogy valódi megértés születne. A traumatikus krízisélmény amelyet átéltek – Jézus kereszthalála – nem integrálódott, hanem szétesést hozott létre bennük. Reményük („ő váltja meg Izraelt”) és tapasztalatuk (a kereszthalál) között feloldatlan feszültség áll fenn. Érdekes módon ez a mondat az egész Ószövetség messiási várakozásának drámai összegzése (vö. Iz 52–53; 1Pét 1,11). A remény összeütközik a kereszt botrányával (vö. Mt 27,42). Az emberi értelem számára a szenvedő Messiás ellentmondásos marad. Ez a belső disszonancia a kognitív törés: amikor az események nem illeszthetők be a meglévő értelmezési keretbe. Az összeomló világ- és jövőképet kiváltó traumatikus veszteségélmény lelki gyászfolyamatot indított el, amely a tagadásban, zavarban és reményvesztettségben nyilvánul meg. És éppen ebbe a zárt, önmagába visszatérő beszédbe lép be Krisztus – mint idegen. Ez a mozzanat teológiailag és mentálhigiénés szempontból is rendkívül jelentős. Az ember gyakran éppen ott nem ismeri fel az igazságot, ahol az a legközelebb van hozzá. A szöveg azt mondja: „nem ismerték fel őt” – mintha egyfajta belső vakság borulna rájuk. Ez nem pusztán intellektuális hiány, hanem egzisztenciális állapot: a „lassú szív” állapota. A szív valójában nem csupán érzelmi központ, hanem az ember egész belső világának szimbóluma is – ahol az értelem és az akarat találkozik. A „lassúság” tehát nem egyszerűen butaság, hanem a remény beszűkülése, a bizalom elvesztése. Krisztus pedagógiája figyelemre méltó. Nem azonnal fedi fel magát, hanem kérdez. Teret ad a tanítványok beszédjének: az érzelmek és gondolatok kifejezésének. Ez a lelki kísérés egyik alapelve: az embernek ki kell mondania saját történetét, még akkor is, ha az töredékes vagy torz. A kimondás már önmagában gyógyító aktus. Ugyanakkor Krisztus nem hagyja őket ebben az állapotban: visszavezeti őket az Írásokhoz: „Mózestől és a prófétáktól kezdve” új értelmezési horizontot nyit meg számukra. Jézus azonosítja a tanítványok hibás értelmezését, értelmező alternatívát kínál és átkeretezi a traumaélményüket: a kereszt már nem kudarc, hanem egy szükségszerű út! Itt válik világossá, hogy a hit nem pusztán érzelmi tapasztalat, hanem értelmezési folyamat és cselekedet is. Az emberi élet eseményei önmagukban gyakran érthetetlenek, sőt botrányt okoznak. A kereszt különösen ilyen esemény. Csak akkor nyer értelmet, ha belehelyeződik Isten üdvözítő tervébe. Ez az a értelmezési fordulat, amely a tanítványokban lassan végbemegy: ugyanazok az események, amelyek eddig a remény összeomlását jelentették, most a megváltás útjaként tárulnak fel. És ekkor történik meg az, amit a szöveg egyetlen, mégis rendkívül mély mondattal fejez ki: „égett a szívünk”. Ez a mondat a belső átalakulás kulcsa. A pszichológia See more

DH-RL MIZU április 21-én, 18:30 a Közösségi Házban. Ujjé! Ligeten nagyszerű vasárnap (május 10.) a 9:00 órai szentmisét követően! DH-FŐ DH-FŐ és DH-RL „A jó szándék akkor válik áldássá, amikor tettet ölt.” Kedves Testvéreink! Mindannyian tapasztaljuk: egy közösség akkor él igazán, ha tagjai felelősséget vállalnak egymásért és a ránk bízott értékekért. Most lehetőségünk van arra, hogy adóbevallásunk 1+1%-nak felajánlásával konkrét módon támogassuk egyházközségeink alapítványait. Ez a döntés nem kerül plusz áldozatba, mégis hosszú távon gyümölcsöt terem: templomaink fenntartását, közösségi és karitatív szolgálatainkat segíti. 📌 Fontos tudnivaló:�Az adó 1+1%-ról szóló nyilatkozatot legkésőbb május 20-ig kell benyújtani a NAV-hoz. A határidő jogvesztő! A rendelkezés megtehető az SzJA-bevallással együtt, vagy attól függetlenül az eSZJA felületen is. 🙏 Kérünk Benneteket, hogy ne csak személyesen éljetek ezzel a lehetőséggel, hanem szóljatok vállalkozó ismerőseiteknek, barátaitoknak, családtagjaitoknak is, akik szívükön viselik a helyi közösségek sorsát. Egy jó szó, egy emlékeztetés sokszor elegendő ahhoz, hogy megszülessen a döntés a jóról. 📍 Dunaharaszti Szent Imre Római Katolikus Templomért Alapítvány Számlaszám: 11600006-00000000-09873755�Adószám: 18702563-1-13 📍 Dunaharaszti Szent István Templomért Alapítvány Számlaszám: 64400116-30109984-61100011�Adószám: 18686524-1-13 💛 Minden felajánlás imádság is – annak kifejezése, hogy fontos számunkra az Egyház, a közösség és a jövő nemzedéke. Köszönjük, hogy felelős szeretettel döntötök, és hogy másokat is erre bátorítotok! Isten fizesse meg jó szívvel hozott áldozataitokat! Ne feledjük, hogy minden szentmise egy különleges találkozás Istennel, amely során lehetőségünk van szívünket és életünket az Úr oltára elé helyezni. A reggeli szentmiséken, valamint a vasárnapi alkalmakon is felajánlhatjuk szentmiseáldozatunkat – ez nemcsak személyes kegyelmi életünket gazdagítja, hanem az egész egyházat erősíti. Egy közösségben imádkozva és a szent áldozatot bemutatva olyan lelki erőt kapunk, amely messze túlmutat rajtunk. Gyere, kapcsolódj be ebbe a csodálatos közösségi imába, és tapasztald meg a hit és a szeretet erejét! Mindannyian gazdagabbak leszünk általa! Az Egyház nem valami „kívül lévő intézmény”, hanem élő család, amelynek mindannyian tagjai vagyunk keresztségünk révén. Ez a család áldásokat és lelki kincseket ad, de egyben meghív minket arra is, hogy szeretettel és felelősséggel gondoskodjunk róla. Amikor anyagilag támogatjuk egyházközségeinket, nem egy távoli szervezetnek adunk, hanem saját közösségünket, templomunkat, közös otthonunkat segítjük. Így gondoskodunk arról, hogy a szentmisék méltó módon valósuljanak meg, hogy legyen, aki szolgál bennünket, és hogy templomunk, közösségi házunk, kertünk szép és gondozott maradjon. Amit felajánlunk, nem csupán pénz. A szentmisében a kenyér és a bor mellé helyezzük saját szívünk köszönetét és nagylelkűségét is. Így lesz az adomány a szeretetünk jele és az Isten dicséretének része. Köszönjük mindazoknak, akik eseti vagy rendszeres adományaikkal hordozzák közösségünk életét. Nagylelkűségetekkel hozzájárultok ahhoz, hogy mindnyájan otthon érezzük magunkat itt, és hogy a templomunkban Isten szeretete ragyoghasson fel. Ehhez kapcsolódóan hirdetjük, hogy megállapításra kerültek a 2026. év egyházközségi hozzájárulás mértékei, amelyek megtalálhatók az Egyházközségek honlapján és a Krisztus fénye újságban. Szent Pál szavai bátorításként szólnak hozzánk: „Azt mondom: aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan eltökélte szívében, ne kedvetlenséggel vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti. Isten pedig elég hatalmas, hogy minden kegyelmét bőven árassza rátok, hogy mindig, mindennel teljesen el legyetek See more