Aktuális

Ha igazi Karácsonyt akarsz… a kommersz helyett… 1. Napirend – a nap elején dől el a szeretet rendje Tanács: ne a nap végén próbáld „összerakni” magad. 👉 Reggel 2 perc csend, még mielőtt a telefonod után nyúlnál egyetlen mondat: „Uram, ma a Te jelenlétedben szeretnék élni, a te törvényeidet követve” 🧭 Iránytű. 🔎 Nem te indulsz el Isten felé, hanem hagyod, hogy Ő adjon irányt. 2. Bevásárlás – ne a hiány diktáljon A vásárlás ne szorongáskezelés legyen. 👉 Mielőtt elindulsz tedd fel a kérdést: „Ez (a dolog) valóban a szeretetet eszköze, vagy csak tömítő pótcselekvés?” Ha feszültséggel vásárolsz: állj meg egy pillanatra. 🔎 Nem mindent kell betölteni és betömni, amiben hiány van – nem minden hiány ellenséges. 3. Kapcsolatok – nem mindent most kell megoldani Ne akarj karácsonyra „minden kapcsolatot rendbe tenni”. 👉 Gyakorlat: válassz egy konkrét személyt akire jobban fogsz figyelni, akivel türelmesebb leszel, akinek nem magyarázol, csak jelen vagy számra. A többieket bízd Istenre. 🔎 Nem tudsz mindenkinek mindent megadni – de valakinek igen. 4. Konfliktushelyzetek – a szeretet nem mindig győzelem Ne akarj „lezárni” minden beszélgetést. 👉 Amikor feszültség van, kérdezd meg magadtól: „Most az én igazam fontosabb, vagy a kapcsolatunk?” Az adventi válasz: hallgatás, nem pedig vitatkozás. 🔎 Miatyánk-logika: „bocsásd meg…” – legyen feltétel nélküli, mert nem tud feltétlen lenni akkor, amikor a másik megérdemli. 5. Otthoni készülődés – ne a tökéletesség legyen a cél Ne a „minden készen van” legyen a karácsony feltétele. 👉 Hagyj tudatosan valamit félkészen: nem rendetlenségből, hanem szabadságból. Mondd ki: „Isten nem a tökéleteshez jön, hanem a befogadóhoz.” 🔎 Karácsonyi teológia: a jászol nem volt kész – mégis ott született meg Isten! 6. Telefon, hírek, zaj – nem kell mindenről mindent tudnod Az információ is lehet túlzott szükséglet. 👉 Naponta szánj egy kijelölt „csendes sávot” (akár 15 perc): nincs hír, nincs komment, nincs reagálás. csak jelenlét. 🔎 Meghívás: az Istentől érkező megszólítottság csendben történik, nem az értesítések között – minden más inkább megszállottsághoz vezet… 7. Imádság – kevesebb szó, igazi tudatosság és rend Adventben ne új imákat keress, hanem lassítsd le a régieket. 👉 Miatyánk, de: minden sor után 10–15 másodperc csend… hadd, hogy hasson! ha elkalandozol, nem baj – Isten nem teljesítményt vár! 8. Segítségnyújtás – ne hősies legyen, hanem emberi Ne „megváltani” akarj másokat karácsony előtt. 👉 Apró, konkrét jócselekedet: bevásárlás, telefonhívás, figyelmes jelenlét. ne posztold, ne hangsúlyozd. 🔎 A Szeretet rendjében nem a mennyiség számít, hanem hogy Istenért és Istenben történik-e. 9. Fáradtság – nem kudarc, hanem jel A fáradtság nem a rossz advent jele. 👉 Amikor elfáradsz, mondd ki: „Nem én tartom egyben ezt az ünnepet.” – nem nekem kell! Engedd meg magadnak az emberi határt. 🔎 Megtestesülés: Isten is elfogadta a test korlátait. 10. Karácsony közeledtével – egyetlen kérdés maradjon „Ma mi került a helyére bennem?” Nem az, hogy mit végeztem el, mit vettem meg, mit oldottam meg, hanem: mi rendeződött Isten, az embertársam és önmagam felé. Karácsonyra nem mindennek kell elkészülnie – elég, ha bennünk kerül a helyére az (szívem jászolába), az Aki jön. See More

Hogy minden a helyére kerüljön… az emberi élet nem a szükségletek véletlen játéka, hanem meghívás: nem önmagát teremti meg, hanem egy nála nagyobb szeretet felé halad, amelyben felfedezi végső értelmét. Jézus élete mutatja meg, hogy az ember nem pusztán kérdező, hanem megszólított lény, aki akkor talál önmagára, amikor a szeretet rendjében Istennek és a másiknak ajándékozza magát. Emberi életünk nem puszta események sorozata, hanem célirányos út: az ember nem véletlenül létezik, nem önmaga célja, hanem szabadságában egy szabadon járható úton halad egy nála nagyobb szeretet felé. De mielőtt ezt a tételt teljesen elfogadnánk, járjuk végig ezt a kérdést. Tény, hogy nem mi adjuk meg életünk végső értelmét, hanem felfedezzük azt. A modern ember egyik alapélménye, hogy ok ismerete van a különböző szükségleteiről, de egyre kevésbé tudja megfogalmazni a céljait, és egyre bizonytalanabb abban, kicsoda ő valójában. Induljunk ki a hiányélményből, hogy lássuk van az ember, aki kérdez, és van az ember, akit megszólítanak. A pszichológia – Maslow nyomán – helyesen írja le az ember hiányélményét. Az ember éhes, fél, elfogadásra vágyik, keresi önmaga kibontakozását. Ezek nem illúziók, hanem a teremtményi mivolt jelei. A Szentírás sem hallgatja el ezt: „Emlékezz meg, hogy porból vagy” (Ter 3,19). De a Biblia nem áll meg ezen a helyen. Isten nem azt a kérdést teszi fel először az embernek, hogy mire van szüksége, hanem azt: „Ádám, hol vagy?” (Ter 3,9) Ez a kérdés már nem funkcionális, hanem kapcsolati. Az ember nem pusztán kérdező lény (animal quærens), hanem megszólított lény. Antropológiánk nem alulról, a szükségletekből indul, hanem felülről, a hívásból, a megszólítottságból. Szent Ágoston szavaival: „Az (a személy) él igazságosan és szent módon, aki a dolgok helyes mércéjével rendelkezik. Ő az, aki rendezetten szereti a dolgokat, hogy se azt ne szeresse, amit nem kell szeretni, se azt ne hagyja el, amit szeretni kell, se azt ne szeresse túlzottan, amit kevésbé kell szeretni, se azt ne szeresse egyenlően, amit kevésbé vagy nagyobb mértékben kellene szeretni. Minden bűnös, amennyiben bűnös, nem érdemel szeretetet, és minden ember, amennyiben ember, szeretendő Istenért, az Isten pedig önmagáért. Ha pedig Isten minden embernél jobban szeretendő, akkor mindenkinek jobban kell szeretnie Istent, mint önmagát. Ugyanígy egy másik embert jobban kell szeretni, mint a saját testünket, mert Istenért mindezeket szeretni kell, és a másik emberrel együtt Istenben részesedhetünk, amit a testünk nem tud, mert a test a lélek által él, amelyen keresztül Istenben részesülünk. Minden embert egyformán szeretni kell. De mivel nem lehetséges mindenkin segíteni, elsősorban azokra kell tekintettel lenni, akik a hely, az idő vagy bármely körülmények szerencsés összejátszása révén hozzád közelebb kapcsolódnak, mintha sorsuk úgy hozta volna. Miként, ha bőven lenne nálad valami, amit annak adnod kellene, aki nem rendelkezik vele, és egyszerre kettőnek nem tudnád adni, ha két olyan ember jönne szembe, akiket sem szükségük, sem feléd való kötődésük nem emel feljebb a másiknál, semmi sem lenne igazságosabb, mint sorsolással dönteni, kinek add azt, amit mindkettőnek nem adhatsz. Ugyanígy az emberekkel, akikkel kapcsolatban nem tudsz mindenkinek segítséget nyújtani, a sorsot kell figyelembe venni, azaz aszerint cselekedni, hogy ki tud hozzád időlegesen See More

DH-FŐ Hálásan köszönöm mindazoknak, akik december 13-án részt vettek a templom karácsonyi takarításában és díszítésében; időt és energiát áldoztak azért, hogy felkészülhessünk a karácsonyi ünnepekre. DH-RL A Közösségi Ház, amely annyi közös eseményünknek és együtt töltött pillanatunknak adott otthont, most a mi törődésünkre szorul. A tető teljes felújítása vált szükségessé, hogy ez a hely továbbra is biztonságos és méltó közösségi tér lehessen számunkra. Ez egy nagy feladat, de közös összefogással valóra válthatjuk! Adományokat „Közi” megjegyzéssel várjuk! A felújítás előkészítő szakasza nem látható kézzelfogható módon, sajnos több elmaradást is pótolnunk kellett. A múlt héten megkaptuk a Közösségi Ház használatbavételi engedélyét. „UJJÉ, A LIGETBEN NAGYSZERŰ!” a vasárnapi 9:00 órai szentmise után a Közösségi Házban és kertjében! A felnőttek BESZÉLGETNI, JÁTSZANI pedig a gyerekeknek tudnak ezen alkalmak során. Alkalmak havonta egyszer: 2025. dec. 14.: VÁR RÁD A KATOLIKUS KÖZÖSSÉG ÉLMÉNYE! DH-FŐ és DH-RL Ne feledjük, hogy minden szentmise egy különleges találkozás Istennel, amely során lehetőségünk van szívünket és életünket az Úr oltára elé helyezni. A reggeli szentmiséken, valamint a vasárnapi alkalmakon is felajánlhatjuk szentmiseáldozatunkat – ez nemcsak személyes kegyelmi életünket gazdagítja, hanem az egész egyházat erősíti. Egy közösségben imádkozva és a szent áldozatot bemutatva olyan lelki erőt kapunk, amely messze túlmutat rajtunk. Gyere, kapcsolódj be ebbe a csodálatos közösségi imába, és tapasztald meg a hit és a szeretet erejét! Mindannyian gazdagabbak leszünk általa! Az Egyház nem valami „kívül lévő intézmény”, hanem élő család, amelynek mindannyian tagjai vagyunk keresztségünk révén. Ez a család áldásokat és lelki kincseket ad, de egyben meghív minket arra is, hogy szeretettel és felelősséggel gondoskodjunk róla. Amikor anyagilag támogatjuk egyházközségeinket, nem egy távoli szervezetnek adunk, hanem saját közösségünket, templomunkat, közös otthonunkat segítjük. Így gondoskodunk arról, hogy a szentmisék méltó módon valósuljanak meg, hogy legyen, aki szolgál bennünket, és hogy templomunk, közösségi házunk, kertünk szép és gondozott maradjon. Amit felajánlunk, nem csupán pénz. A szentmisében a kenyér és a bor mellé helyezzük saját szívünk köszönetét és nagylelkűségét is. Így lesz az adomány a szeretetünk jele és az Isten dicséretének része. Köszönjük mindazoknak, akik eseti vagy rendszeres adományaikkal hordozzák közösségünk életét. Nagylelkűségetekkel hozzájárultok ahhoz, hogy mindnyájan otthon érezzük magunkat itt, és hogy a templomunkban Isten szeretete ragyoghasson fel. Ehhez kapcsolódóan hirdetjük, hogy megállapításra kerültek a 2026-os év Egyházközségi hozzájárulások mértékei. Szent Pál szavai bátorításként szólnak hozzánk: „Azt mondom: aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan eltökélte szívében, ne kedvetlenséggel vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti. Isten pedig elég hatalmas, hogy minden kegyelmét bőven árassza rátok, hogy mindig, mindennel teljesen el legyetek látva, és bőven teljék minden jótéteményre, amint írva van: »Bőven adott a szegényeknek; igazságossága fennmarad örökkön-örökké«. Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret nyújt eledelül, megsokasítja majd a ti vetéseteket is, és megszaporítja igazvoltotok gyümölcsét.” (2Kor 9,6-10) Egy évvel ezelőtt közösségünk nagy lelkesedéssel csatlakozott ahhoz az imádságos és böjti kezdeményezéshez, amelyre Varga László püspök hívott bennünket: hogy imával és önmegtagadással álljunk bele az Egyház szellemi küzdelmébe. Az indulás szép volt. Őszinte volt. Reményteljes volt. És mégis: őszintén ki See More