DHRK-logo-900x900

Dunaharaszti Római Katolikus Plébániák

Search
Close this search box.

Keresztség

A keresztség szentsége (lat. baptismus vagyis fürdő) a szentség szertartásának központi cselekménye miatt az üdvösség fürdője. Latin nyelven az alámerítés szertartására utal (lat. baptisare). Akit megkeresztelnek, elmerül Krisztus halálában és föltámad vele együtt, mint „új teremtmény” (2Kor 5,17). Nevezik „az újjászületés és a Szentlélekben való megújulás fürdőjének” is (Tit 3,5), s „megvilágosodásnak”, mert a megkeresztelt a „világosság fia” lett (Ef 5,8).

Kereszt

Gyermekek esetében (1-6 év) a szülők és keresztszülők számára a hónap 3. és 4. szerdáján 17:00 órakor tartunk oktatást a Főplébánián. A keresztség szentségét plébániáinkon a hónap 1. és 2. vasárnapján szolgáltatjuk ki.

Azon szülők, akik nem a dunaharaszti plébániák egyikéhez tartoznak, kérniük kell a lakóhely szerint illetékes plébános engedélyét; a katolikus keresztszülők esetében a jelöltek lakóhelyük szerint illetékes plébános igazolását kérjék, hogy alkalmasak a keresztszülői tisztség betöltésére.

Felnőttek (7-ik életévüket betöltött személyek) esetében a beavató szentségek felvételére történő felkészülés (keresztség, bérmálás, Eucharisztia) a katekumenátus során történik. Ennek célja nem csak a hit igazságaival való megismerkedés, hanem, hogy megtanulják életre váltani Jézus tanítását, valamint kapcsolatba kerüljenek a keresztény közösséggel, azon belül a plébánia tagjaival.
Gyermekek esetében a szülők részesülnek megfelelő oktatásban. A szülők gondoskodjanak arról, hogy gyermekük a születését követő hetekben részesülhessen a keresztségben.

A keresztelendőnek, hacsak lehet, keresztszülőt kell kapnia, aki segíti a szülőket a keresztséggel együtt járó kötelességek teljesítésében. Legyen legalább egy keresztszülő, a gyermek nemétől függetlenül férfi vagy nő; de lehet egy férfi és egy nő.
Keresztszülőt a keresztelendő – ha az gyermek, akkor a szülők –, bizonyos esetekben a plébános jelöli ki; legyen alkalmas (értse, hogy mire kérik fel); vállalja a jelölést és tisztséget; 16-ik életévét betöltötte (a püspök vagy a plébános megfelelő okból tehet kivételt); katolikus, megbérmált és elsőáldozott; a keresztény élethez méltó életvitelű; ne álljon egyházi büntetés alatt. Amennyiben az egyik keresztszülő nem katolikus, őt a keresztség keresztény tanújának nevezzük, azt aki nincs megkeresztelve, a keresztség nem keresztény tanújának mondjuk.

A keresztnév választásánál fontos szempont, hogy ne ellenkezzen a keresztény érzülettel. A védőszent kiválasztásánál az illetékes lelkipásztor készségesen segít.

A víz, mint az élet és a halál forrása; Noé bárkája, amely a víz által ment meg; átkelés a Vörös-tengeren, mely megszabadítja Izraelt az egyiptomi rabszolgaságból; átkelés a Jordánon, mely bevezeti Izraelt az ígéret földjére, amely az örök élet képe.
A húsvéti vigília szertartásának áldó imája mindezt így foglalja össze: Istenünk, Te láthatatlan erőddel a szentségi jelekben csodálatos dolgokat művelsz Istenünk, és a víz által számos tanítást adtál, hogy megértsük a keresztség kegyelmét. A te Lelked, Istenünk, a vizek fölött lebegett a teremtés kezdetén, hogy a víznek már akkor megszentelő erőt adjon. Az újjászületés módját pedig a vízözön által előre jelezted, Istenünk, hogy egyazon víznek titokzatos ereje vessen véget a bűnnek, és legyen az erényes élet kezdete. Te, Istenünk, száraz lábbal vezetted át a Vörös-tengeren Ábrahám fiait, hogy a fáraó rabigájából szabaduló néped a megkereszteltek előképe legyen.

Jézus Krisztus, nyilvános élete kezdetén alámerítkezett Keresztelő János bűnbánati szertartása szerint a Jordánban, hogy magára vegye a világ bűneit és ezzel kifejezze, hogy vállalja küldetését; átszúrt oldalából a kereszten vér és víz folyt ki, melyek a Keresztség és az Eucharisztia jelei; és föltámadása után ezt a küldetést bízta apostolaira: „Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet, és kereszteljétek meg őket az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében” (Mt 28,19).
A húsvéti vigília áldó imája így folytatódik: Szent Fiadra pedig, amikor a Jordán vizében megkeresztelkedett, leszállott a Szentlélek ereje; majd, midőn a kereszten függött, a vérrel együtt oldalából víz fakadt, és feltámadása után tanítványainak parancsba adta: „Menjetek, tanítsatok minden népet, megkeresztelvén őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében!” Most tekints Egyházadra kegyesen, és jóságod nyissa meg számára a keresztség forrását! A Szentlélek adja meg ennek a víznek egyszülött Fiad kegyelmét, s az ember, akit képmásodra alkottál, a keresztség által az ősbűn szennyétől tisztára mosva, vízből és Szentlélekből új életre szülessék! Add, Urunk, hogy Fiad által szálljon le ebbe a vízbe a Szentlélek ereje, hogy mindazok, akik Krisztus halálába temetkeznek a keresztség vizében, életre is keljenek Ővele, aki él és uralkodik mindörökkön örökké. Ámen.

Az Egyház Pünkösd napjától kezdve szolgáltatja ki a Keresztséget annak, aki hisz Jézus Krisztusban. E szentség lényegi szertartása – amint ezt már az elején mondtuk – a vízben való alámerítés vagy a víz fejre öntése, miközben segítségül hívják az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevét. A Keresztség fölvétele minden még meg nem keresztelt személy számára lehetséges. De az Egyház minden keresztelendőtől megkívánja a hit megvallását: felnőtt esetében személyesen tőle, kisgyermek esetében a szülőktől és az egyházi közösségtől. Emellett a keresztapának vagy keresztanyának és az egész egyházi közösségnek sajátos felelőssége van a keresztségre való fölkészítésben (katekumenátus), a keresztségi kegyelem és a hit kibontakozásában.

A keresztség fölszentelt szolgái a püspök és a pap, a latin egyházban a diakónus is. Különösképpen sajátos feladata ez a püspöknek és a helyi plébánosnak. Szükség esetén bárki keresztelhet, csak azt szándékolja tenni, amit az Egyház tesz. A keresztelő vizet önt a keresztelendő fejére és elmondja a szentháromságos keresztelő formulát: „Én megkeresztellek téged az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.”

A Keresztség szükséges az üdvösséghez mindazoknak, akiknek hirdették az evangéliumot, és lehetőségük van e szentség kérésére.
Mivel Krisztus mindenki üdvösségéért meghalt, keresztség nélkül is üdvözülhetnek mindazok, akik a hitért halnak meg (vérkeresztség), a katekumenek, és mindazok, akik a kegyelem indítására anélkül, hogy ismernék Krisztust és az Egyházat, őszintén keresik Istent, és törekszenek teljesíteni az Ő akaratát (vágykeresztség). Ami a Keresztség nélkül meghalt kisgyermekeket illeti, az Egyház liturgiájában Isten irgalmasságára bízza őket.
A Keresztség megbocsátja az eredeti bűnt, az összes személyes bűnöket és a bűnért járó büntetéseket; a megszentelő kegyelem által részesít a szentháromságos isteni életben; a megigazulás kegyelmével Krisztus és Egyháza tagjává tesz; részesít Krisztus papságában és megalapozza az összes keresztényekkel való közösséget; megadja a teológiai erényeket és a Szentlélek ajándékait. A megkeresztelt örökre Krisztushoz tartozik: meg van jelölve Krisztus eltörölhetetlen pecsétjével (karakter).

A keresztelést lehetőleg vasárnap szolgáltatjuk ki, főképpen a húsvéti vigílián, illetve a húsvéti időszak vasárnapjain. A közösség tagjait arra buzdítjuk, hogy lehetőleg ez a szentmise keretein belül történjen. Ezért a keresztség kiszolgáltatásának helye a templom, vagy kápolna, ahol a plébánia közössége együtt ünnepel. Szükséghelyzetben magánháznál is végezhető. A keresztség szentségének kiszolgáltatása nem elzárt magánügy jellegű szertartás, hanem a keresztény közösség ünnepe, hiszen az Egyház új taggal bővül, ezért kerüljük a plébániaközösség kizárását a szentség ünnepléséből.

A szertartás során több jelkép találkozik: a jelkép a láthatatlan megjelenítése látható, érzékelhető formában (víz; olajjal való megkenések; fehér ruha; gyertya). Ezek a jelképek egyben egy közösség jelképek iránti érzékenységét is kifejezik. A keresztség valójában úton lévő közösséget igényel, amely közösség nyitott a tanulásra és életközösségre – a közösség ezért mindig újra és újra készséget mutat a jelképek megértésére.