64400116-30109984-61100011
11600006-00000000-09873755
A szentírásban olvassuk a kánaáni asszony történetét, aki kitartó hittel kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg a lányát. Jézus próbára tette, ő azonban nem hátrált meg: „De hiszen a kiskutyák is esznek abból a morzsából, ami lehull gazdájuk asztaláról!” Jézus pedig e hit láttán meghallgatta a kérését.Mi most nem „morzsát” kérünk az Úr asztaláról – hanem lehetőséget kínálunk. Annak lehetőségét, hogy közösen tartsuk fenn azt, ami számunkra érték: a templomot, ahol imádkozunk; a plébániát, az közösségi házat, szertartásainkat, közösségi programjainkat, a közösséget, amelyben erősödünk; és a jövőt, amelyet gyermekeinknek építünk.
Napi néhány forintot? Egy kávé árát? Egy kifliét? Vagy annyit, mint amennyiből a házi kedvencünk napi eledelét fedezzük? Az új egyházközségi hozzájárulási rendszerünket éppen azért alakítottuk át, hogy mindannyian arányosan, igazságosan és teljesíthetően tudjunk részt venni Egyházközségeink fenntartásában – ki-ki a maga lehetőségei szerint, de ugyanazzal a közös szándékkal: „Isten Országát építjük!”
Egyházközségeink önfenntartásának két forrása van: a vasárnapi és ünnepnapi perselyadományok és az évi egyházközségi hozzájárulás. Az éves hozzájárulás összege egy havi nettó jövedelem meghatározott százaléka.
Ez azt jelenti, hogy aki egy évre befizeti az egyházközségi hozzájárulását, az valójában annyit tesz, mintha egyetlen havi jövedelmének (vagy nyugdíjának) egy csekély részét ajánlaná fel saját Katolikus Közösségének.
Évente egy havi nettó kereset 5%-a = évi kb. 12 250 Ft
Évente egy havi nettó kereset 6%-a = évi kb. 18 858 Ft
Évente egy havi nettó kereset 7%-a = évi kb. 34 516 Ft
Évente egy havi nettó kereset 8%-a = évi kb. 59 169 Ft
Évente egy havi nettó kereset 10%-a = évi kb. 147 924 Ft
Évente egy havi nettó bevétel 5%-a = évi kb. 10 500 Ft
Arányosan Évente egy havi nettó bevétel 7–8%-ig
Az éves összeg valójában apró, szinte észrevehetetlen napi részletekből áll össze:
minimálbér: ~34 Ft/nap
garantált bérminimum: ~52 Ft/nap
átlagkereset: ~95 Ft/nap
átlag feletti: ~162 Ft/nap
felső jövedelmi réteg: ~405 Ft/nap
átlagnyugdíj: ~29 Ft/nap
Ezek az összegek változatlanul jóval alatta maradnak azoknak a mindennapi kiadásoknak, amelyekre sokan természetesen költünk – legyen az állateledel, egy csésze kávé, vagy akár egy apróbb kényelmi vásárlás.
Ha a négylábú kedvencünknek természetes, hogy jusson táplálék, akkor Isten háza és Közösségeink életének infrastruktúrája is érdemel ennyit – hiszen itt a mi lelkünk kap erőt, békét és útmutatást.
Sokan érezzük és kimondjuk:
az Egyház akkor él igazán, ha közössége önfenntartóvá válik. Templomaink, közösségi tereink, az ingatlanok állapota, a rezsi, a karbantartás, a programok, a fizetett munkatársak javadalma – mind-mind a mi felelősségünk.
Nem az Államé, nem a Kormányoké (mindenkori kormány).
A miénk!
Fontos:
Amire lesz pénzünk, azt meg tudjuk valósítani.
Amire nincs, az elmarad.
A következő évek egyházközségi működése éppen ezért azon múlik, hogy mi – az Egyházközségek tagjai – mennyire vállaljuk közösen templomaink és közösségi tereink fenntartását.
A hozzájárulás nem „egyházadó”, hanem:
A hála jele.
A kötődés jele.
A hit jele.
Azok közösségét erősíti, akik ma körülöttünk ülnek a padban – és azokat is, akik majd csak most születnek bele a hit örömébe. A legkisebb hozzájárulás is érték:
nem a mértéke, hanem a szeretet mélysége számít.
Hálás szívvel köszönöm minden eddigi áldozatotokat, imátokat, bizalmatokat. Köszönöm, hogy közösségünk nem csupán „morzsákat” tesz az Úr asztalára, hanem valódi odafordulást – egymás felé és Isten felé.
Szeretettel kérem, hogy 2026-ban is támogassátok Egyházközségünk közös céljait.
Az Úr hálálja meg bőségesen mindenkinek, amit szeretetből ad!
Áldással és köszönettel: Attila atya
Átutalással történő fizetés esetén a megjegyzés rovatban tüntessék fel: „egyházadó”! A befizetésről szóló bizonylatot – nyugtát, bankszámlakivonatot – minden esetben őrizzék meg, hiszen szükség esetén ezzel igazolhatják a befizetés tényét!
Az egyházközség hozzájárulása nem adó, hanem a közösség önként vállalt felelősségvállalása, ezért elsődleges célja, hogy biztosítsa:
templomunk és közösségi tereink fenntartását,
a liturgikus élet állandóságát és méltóságát,
a plébánia közösségi, szociális és nevelő szolgálatait,
a közösségi munkatársak javadalmát.
Az infláció mérséklődött, de továbbra is kiszámíthatatlan a szolgáltatások ára. A lakhatási és élelmiszerköltségek még mindig magasak. A reálbérek lassan nőnek, de a családok terhelhetősége korlátozott.
→ Ezért a mértéket alacsonyan tartjuk, hogy a hozzájárulás ne jelentsen aránytalan terhet.
Az európai trendek és hazai előrejelzések szerint (béremelési ütem, energia- és fenntartási költségek, szolgáltatási infláció):
az intézményi fenntartási költségek tovább nőnek, főleg energia- és személyi kiadások oldalon; a háztartások terhelhetősége lassan javul, de nem erőteljesen.
→ Humánus, óvatos mértéket határozunk meg, amely figyelembe veszi a családok várható anyagi mozgásterét.
Nem minden család áll stabil anyagi helyzetben.
A plébániai közösségben nagy arányban vannak nyugdíjasok, alacsony keresetűek, egyedülállók. A gyerekes családok kiadásai jelentősek.
→ A rendszer egyik alapelve: „Mindenki annyit ad, amennyit felelősen tud!!!”
Más európai országokban:
a hozzájárulás jellemzően 1% körüli vagy tárgyi adóhoz kötött,
nálunk ennek töredéke a gyakorlat,
a magyar rendszer lényegesen enyhébb és szolidárisabb.
→ Tudatosan választjuk az európai átlagnál sokkal humánusabb mértéket.
A plébánia senkitől nem vár reálisan teljesíthetetlent.
A hozzájárulás nem feltétele sem szentségeknek, sem egyházi szolgáltatásoknak.
A cél a közösség közös felelősségvállalása, nem a megterhelés.
→ A rendszer lelkipásztori és humánus alapállásra épül.
Noha humánus és kíméletes, a túl alacsony szint hosszú távon kockázatot is hordoz. Ezeket a közösségnek ismernie kell.
Energia, fűtés, világítás
Karbantartás, javítások
Személyi jellegű kiadások (kántor, sekrestyés, takarítás stb.)
Ha a bevétel nem követi a költségnövekedést, a források hiányozni fognak.
Túl alacsony bevétel esetén kényszerűen csökkenhet:
a gyerek- és ifjúsági programok támogatása,
közösségi rendezvények,
karitatív szolgálatok,
oktatási és lelki programok – erre idén sajnos már több példa is volt, főleg a Főplébánia esetében.
Ha nincs elegendő forrás:
elmaradnak a kisebb de szükséges karbantartások,
nagyobb felújítások halasztódnak,
a templom és intézményeink állapota romlik: a Nagytemplom alulról vizesedik, a plébánia penészes és gombásodik, a tetője korhadt; a Közösségi Ház tetője cserére szorul.
A plébániai szolgálatok egy része csak részben önkéntes:
orgonista-karnagy, van olyan egyházzenész-kántor, aki eddig önkéntes szívességből vállalt szolgálatot, ezt becsüljük meg!
könyvelés és adminisztráció: önkéntes
takarítás, technikai személyzet: bizonyos részei javadalmazva vannak, de 90%-ban önkéntes.
Túl alacsony hozzájárulás esetén ezeket nem tudjuk biztosítani.
Ha a közösség nem tartja fenn saját intézményeit:
kiszolgáltatottabbá válik állami vagy egyházmegyei támogatásoknak,
kevésbé önálló,
csökken a helyi döntési szabadság.
A jelenlegi hozzájárulási rendszer:
humánus, mert figyelembe veszi a gazdasági bizonytalanságokat,
arányos, mert a jövedelmekhez igazodik,
európai összehasonlításban kifejezetten enyhe,
lelkipásztori szempontból kíméletes, mert nem jelent kényszerítő nyomást.
Ugyanakkor az alacsony szint komoly kockázatot jelent a templom, plébánia és közösségi intézmények hosszú távú fenntarthatóságára.
Ezért fontos, hogy aki teheti, felelősen és a valós anyagi lehetőségei szerint járuljon hozzá a közösség életéhez.
*Az Egyházi Törvénykönyv 222. kánon, 1.§ alapján „a krisztushívők kötelesek hozzájárulni az egyház szükségleteinek kielégítéséhez”.