Felolvasók

A II. Vatikáni zsinat tanítása, a hatályos Egyházi Törvénykönyv (CIC) és Szent II. János Pál pápa apostoli buzdítása alapján bemutatjuk a világi krisztushívők szerepét és lehetőségeit a liturgiában, különös tekintettel a felolvasói (lektori) szolgálatra.

A liturgikus megújulás egyik kulcsgondolata volt a II. Vatikáni Zsinat során, hogy a liturgia nem kizárólag a papság, hanem a teljes jelenlévő közösség szent cselekménye. A világi krisztushívők az Egyház üdvözítő küldetésében a keresztség, a bérmálás (és sok esetben a házasság) szentsége révén részesednek. Ebből fakadóan sajátos hivatásuk szerint, a maguk mértékében részesei Krisztus papi, prófétai és királyi tisztségének.

A liturgikus cselekmények során mindenkinek – a fölszentelt szolgáknak és a világi híveknek egyaránt – csak azt kell tennie, ami a dolog természete és a liturgikus szabályok szerint rá tartozik, de azt maradéktalanul meg is kell tennie.

A lelkipásztoroknak el kell ismerniük és elő kell segíteniük a világiak szolgálatait, és az egyetemes jog szabályai szerint olyan feladatokat is rájuk bízhatnak, amelyek kötődnek a lelkipásztori feladatokhoz, de nem követelik meg az egyházi rend szentségi karakterét.

Az egyházjog világosan megkülönbözteti a felolvasói feladatok ellátásának szintjeit annak tartóssága és a hívők köre szerint:

Tartós (intézményes) felvétel a lektori szolgálatra

• Azokra a világi férfiakra és nőkre vonatkozik, akik a Püspöki Kar által megszabott életkorral és adottságokkal rendelkeznek.
• Az avatás az előírt liturgikus szertartással, tartós jelleggel történik.
• A szolgálat elnyerése nem jogosít egyházi ellátásra vagy díjazásra.

Ideiglenes megbízás alapján végzett felolvasás

• Általában a világiakra vonatkozik (nemhez való kötődés nélkül).
• Ideiglenes megbízás alapján betölthetik a lektor szerepét a liturgikus cselekményekben lelkipásztori megbízás alapján.
• Ugyancsak minden világi gyakorolhatja a jog előírásainak megfelelően a kommentátori, a kántori vagy más megengedett feladatokat.

A felolvasói szolgálat a világi hívők számára nem egy puszta külső engedmény, hanem a keresztségi elhívásból fakadó természetes szerepvállalás része. Miközben a tartós, liturgikus avatással járó lektori szolgálat meghatározott feltételekhez kötött, az ideiglenes megbízású felolvasás, valamint a liturgikus közösség építése minden világi krisztushívő számára nyitott lehetőség és feladat a szabályok adta kereteken belül.

Felkészülési útmutató a szentírási szakaszok felolvasására

• Alázat: a szent szöveg és a liturgikus szerep iránti alázat; annak belátása, hogy a felolvasó Isten igéjének szolgája.
• A szentírási szöveg elolvasása a teljes kontextusában: a kijelölt liturgikus szakasz elolvasása közvetlenül a Bibliából, a környező fejezetekkel együtt, a történeti és szövegkörnyezeti összefüggések megértése érdekében.
• A szöveg nyelvi és tartalmi rétegeinek tisztázása: az ismeretlen kifejezések, teológiai alapfogalmak és a nehezen kiejthető (pl. ószövetségi) nevek, helyszínek pontos kiejtésének ellenőrzése.

Ha csak lehetséges:

• A szöveg retorikai és műfaji szempontból történő megismerése: a szakasz irodalmi műfajának (pl. prófétai intés, elbeszélés, apostoli levélfejezet, bölcsességi irodalom) meghatározása; a logikus gondolatmenet és a kulcsszavak azonosítása.
• Kommentárok és egyházatyák magyarázatainak tanulmányozása: az adott szakaszhoz kapcsolódó egyházi magyarázatok áttekintése, hogy a felolvasó az Egyház élő hitének és tradíciójának megfelelően értelmezve olvassa fel a szöveget.
• A beszédhangvétel és az affektus (tónus) meghatározása:

• a szöveg belső dinamikájához illő érzelmi tónus megválasztása;
• a hangvétel legyen más egy vigasztaló próféciánál;
• egy szigorú apostoli dorgálásnál
• vagy egy ünnepélyes hálaadásnál.

• Technikai felkészülés: artikuláció, hangerő és beszédtempó: a nehéz mássalhangzó-kapcsolatok fellazítása, a tiszta artikuláció kimunkálása, a templomi akusztikához és a mikrofonhoz igazított, méltóságteljesen lassú beszédtempó tudatosítása.
• A retorikai szünetek és cezúrák (lélegzetvételek) kijelölése:

• a mondatközi és mondatvégi szünetek logikai helyének meghatározása;
• a lélegzetvételek stratégiai elhelyezése, hogy a szünetek a hallgatóság számára segítsék az elhangzottak befogadását.

• A belső megértés, a retorikai eszközök és a technika szerves összekapcsolása: hangos próbák végzése, ahol a technikai pontosság (artikuláció, hangerő) és a szöveg belső üzenete eggyé válik az élő beszédben.

A legfontosabb, amely minden munkát megelőz és a szolgálat végzésében nélkülözhetetlen, annak mély tudata, hogy a liturgia a teljes közösség szent cselekménye, és a felolvasás során maga Isten szól az ő népéhez. A felolvasás nem előadás, hanem imádságos párbeszéd az Isten és a Krisztus-hívő közösség között!